A tőzsdei zuhanás a Pénzügyminisztérium és a Bank of Japan okozta fiaskó volt.

A következőkben Yoshiko Sakurai folytatásos rovata olvasható a Shukan Shincho tegnap megjelent utolsó részében.
Ez a cikk is bizonyítja, hogy ő egy "nemzeti kincs", ahogyan azt a Szaicho, a legfőbb nemzeti kincs definiálja.
Nemcsak a japán népnek szól, hanem a globális közönségnek is, így a világ dolgai iránt érdeklődők számára kötelező olvasmány.
Különösen ez a lap, szóról szóra, minden japán állampolgár számára kötelező olvasmány.
Ezért merem mindenkit arra buzdítani, hogy figyelmesen olvassa el, minél több olyan passzust, mint a cím.
Sakurai úr erőfeszítéseinek kiegészítéseként bemutatok egy fényképet egy tegnap megörökített tájról, amely Japán nemzeti kincseinek vizuális megjelenítése.

A tőzsdei zuhanás a Pénzügyminisztérium és a Bank of Japan által okozott fiaskó volt.
A tokiói tőzsdén a fekete hétfőn túl is összeomlottak a részvényárak.
A Nikkei részvényátlag augusztus 2-án, pénteken 2216 jent esett, és augusztus 5-én, hétfőn további 4400 jent vagy még többet esett, 32 000 jen alá.
Fumio Kishida miniszterelnök aggodalmát fejezte ki a jen leértékelődése miatt.　
A piaci felfordulás azonnal eszembe juttatta azokat, akik az új NISA (New Small Amount Investment Exemption Scheme) segítségével fektettek be, amelyet a kormány idén januárban nagy felhajtással indított el.
A kormány a befektetési jövedelmek (eladásokból származó nyereség, osztalék és kifizetések) adómentességével arra ösztönözte az embereket, hogy a megtakarításokról a befektetésekre helyezzék át a hangsúlyt, és az elmúlt hat hónapban 7,5 billió jent fektettek be. A Pénzügyi Szolgáltatási Ügynökség adatai szerint március végén a NISA-számlák száma meghaladta a 23,22 milliót.
Durva becsléssel ez azt jelenti, hogy minden ötödik japán NISA-ba fektetett.
A legtöbben a 40-es éveikben járnak, őket követik az 50-es és 30-as éveikben járók, és jelentős számban vannak a 20-as éveikben járók is.
A fiatalabb generációnak fel kell nevelnie és taníttatnia kell gyermekeit, míg a középkorúaknak jelzáloghitelük van és szüleikről kell gondoskodniuk.
A Kishida-kormányzat, arra ösztönözve ezeket az embereket, hogy fektessenek be a NISA-ba, most ténylegesen eltávolíthatja őket a ranglétráról.　
Az NHK, az Asahi Shimbun, a Nihon Keizai Shimbun és más újságok arról számoltak be, hogy a japán részvényárfolyamok csökkenése az amerikai tőzsde főbb részvényindexeinek meredek esésének köszönhető.
A riportsorozat a Pénzügyminisztérium kommentárját vette át, és figyelmen kívül hagyta a japán kormány politikájának hibáit.
Etsuro Honda, a Nemzeti Alapkutatási Intézet (NIKK) tervezőbizottságának tagja, az Abenomics egyik atyja, a kabinet titkárságának korábbi tanácsadója rámutatott, hogy "az amerikai piac hatásán kívül az amerikai gazdaságot is érintette a rizs árának esti csökkenése".　
Az amerikai piac hatásán túlmenően feltételezhető, hogy a Bank of Japan kormányzójának, Kazuo Uedának a politikai bejelentése is jelentős tényező volt az este folyamán".　
Július 31-én Ueda bejelentette, hogy az irányadó kamatlábat 0,1%-ról 0,25%-ra emelik, és hogy az új államkötvény-vásárlásokat a jelenlegi havi 6 billió jenről fokozatosan 3 billió jenre csökkentik a jövő év elejétől.
Hozzátette: "A kamatemelésnek nem lesz jelentős negatív hatása a gazdaságra", és "Az elképzelés az, hogy folytassuk a kamatemelést. Ennek során nem vagyunk különösebben tudatában a 0,5%-os korlátnak" - mondta.

Negatív hatás　
"Azt sugallta, hogy 0,5% fölött kamatemelésre kerül sor, így ez magától értetődőnek kell lennie. Az időzítés is szörnyű volt. Az USA-ban az infláció kezdett egy kicsit alábbhagyni, és a Federal Reserve készen áll arra, hogy ne emelje tovább a kamatokat. Ezután a BOJ kamatot emelt, és még a további kamatemelések lehetőségét is megemlítette. Ha a Japán és az USA közötti kamatláb-különbség csökken, a befektetési pénzek természetesen a jen felé fognak áramlani, és a jen erősödni fog" - mondta Honda.　
A japán gazdaság a Shinzo Abe miniszterelnök által indított Abenomics program keretében élénkült.
Azonban - folytatta Honda úr - a gazdaság még nem szabadult meg teljesen a deflációtól.　
"Bár a tavaszi harc idején jelentős béremelkedés volt, a reálbérek az elmúlt 26 hónapban negatívak maradtak. A reál-GDP növekedése szintén negatív volt. A BOJ azonban arra számít, hogy a bérek tovább emelkednek. Shinichi Uchida kormányzóhelyettes például úgy véli, hogy a BOJ jövőre és az azt követő évben 2%-os árinflációt érhet el. A BOJ a deflációnak automatikusan véget vethet a kereslet-húzás révén (az árak a kereslet növekedésével emelkednek). "
Ez túlságosan optimista.　
Mind a Bank of Japan, mind a pénzügyminisztérium és Kishida úr a pénzügyminisztérium befolyása alatt nem kedveli a gyenge jent.
Az Abenomics-politikát támogató korábbi kabinet-tanácsadó azonban úgy véli, hogy nincs szükség a növekvő vállalati nyereségek, a magasabb bérek és az emelkedő részvényárfolyamok ciklusának visszafordítására.
Kezdjük azzal, hogy a Japán Bank és a pénzügyminisztérium már évek óta hagyta a nemzetet és az embereket az alacsony növekedési ütemű gazdaságban.
Heves ellenállást tanúsítottak, amikor Abe miniszterelnök a defláció leküzdése érdekében reflációs politikát hirdetett.
Most, hogy Abe elment, ismét megpróbálnak visszatérni a megkövesedett P.B. (elsődleges egyensúly) egyensúlyhoz.　
Kishida úr azt mondta, hogy folytatni fogja az Abe-vonalat, beleértve az Abenomicsot is.
Az első lépés a deflációval való teljes szakítás.
Mégis, Kishida, aki a pálya széléről figyelte a Bank of Japan és a pénzügyminisztérium legutóbbi politikai döntéseit, nem közvetítette a defláció megszüntetésére irányuló vágyát.　
Azt mondta: "Még ha szavakban azt is mondja, hogy folytatni fogja az Abe-vonalat, szerintem Kishida úr valami mást akar tenni, mint amit Abe úr tett. Ilyen például a Bank of Japan tanácsadó testületének tagjainak kiválasztása. Abe úr Toshihiro Nagahama urat ajánlotta, aki reflációpárti. Kishida úr Hajime Takata urat választotta. A Pénzügyminisztérium ajánlotta őt, és negatívan áll a reflációs politikához" - mondta Honda úr.　
Hideo Tamura, a National Institute of Economic Research Y.K. munkatársa és a Sankei Shimbun külön tudósítója aggódik amiatt, hogy Ueda megjegyzései negatív hatással lehetnek az Egyesült Államokra és más nemzetközi közösségekre.
A sajtótájékoztatón Ueda "gyengébb jenre, magasabb importárakra és az árak felfelé irányuló kockázataira" utalt.
A The Wall Street Journal (WSJ) szerkesztőségi cikkben foglalkozott a jobboldali megjegyzésekkel, megjegyezve: "Ueda úr lett az egyetlen olyan vezető jegybanki tisztviselő, aki elismerte, hogy aggódik az árfolyam miatt".
A fiskális hatóságoknak lényegében az árfolyam korrekciója a feladata, a monetáris hatóságoknak pedig tartózkodniuk kell a beavatkozástól.

Kérjen bocsánatot az emberektől.　
"Trump élesen bírálta a jen gyengeségét, és a WSJ megjegyezte, hogy az amerikai pénzügyminisztérium felvette Japánt a valutamanipulátorok megfigyelési listájára, megjegyezve, hogy a Trumpot foglalkoztató kereskedelmi kérdések az 1980-as és 1920-as évekhez kötődnek, majd arra a következtetésre jutott, hogy egy második Trump-kormányzat foglalkozna a valutakérdéssel Az 1980-as évek volt az az időszak, amikor az USA jelentős kereskedelmi deficittel küzdött, és a Plaza-megállapodás arra kényszerítette Japánt, hogy az erőteljes jen-felértékelés politikáját alkalmazza, ami megfosztotta Japánt a többletétől.
Az 1920-as években az USA kiváltotta a nagy gazdasági világválságot.　
Ueda úr annyira el volt foglalva a jen gyengeségének korrigálásával, hogy talán elfelejtette, hogy a monetáris hatóságok számára tabu a devizához nyúlni" - mondta Tamura.　
A fiskális és monetáris politikát mérsékelt kihívás megérteni.
Az azonban világos, hogy a pénzügyminisztériumnak közel 30 éve nem sikerült növelnie a gazdaságunkat.
A politikájuk alapvetően rossz volt.
Ennek eredményeként a GDP-nk a földön kúszott, és képtelen volt lépést tartani más nagy országok folyamatos növekedésével.
Ryutaro Hashimotótól kezdve egészen Yoshihiko Nodáig, a kormányváltás után, minden egymást követő miniszterelnököt a Pénzügyminisztérium költségvetési egyensúlyhoz való ragaszkodása kényszerített, ami megfojtotta a gazdasági növekedést.　
A Pénzügyminisztériumnak és a Japán Nemzeti Banknak először is be kell ismernie politikájának hibáit.
Kérjenek bocsánatot az emberektől.
Ezután pedig fényes kilátásokat kell felvázolniuk az emberek életének gazdagítására és a gazdaság megerősítésére.　
Az egyik példa erre a fent említett részvényárfolyamok.
Egyesek a 40 000 jent buboréknak nevezik, de az árfolyam-nyereség arány (PER) 16-17-szeres, majdnem ugyanannyi, mint a 15-szörös, ami megfelelőnek tekinthető.
Visszatekintve a buborékkorszakra, amikor az árfolyam 70-szeres körül volt, nem kell azt gondolni, hogy 40 000 jen több, mint amit Japán megengedhet magának, és nem is kell elsietni a jen leértékelődésének korrekcióját.
Jobban kellene bíznunk Japán erejében, és azon kellene gondolkodnunk, hogyan fejleszthetnénk ezt az erőt, és hogyan védhetnénk meg a japán emberek életét.


2024. augusztus 8., Fukuyama